A kronobiológia születési éve 1729, addig semmilyen rendszerezett leírás nem volt az élő szervezetek időérzékeléséről. A kutatók a növények ciklikus mozgását figyelve rájöttek, hogy a fény kiiktatása lassítja vagy gyorsítja a mozgás ritmusát. Ezek után vizsgálni kezdték a glikoszintézis ütemét a májban, kimutatták a mellékvesehormon termelésének ritmikus ciklusait, felfedezték a méhek időmérő képességét, vizsgálták a madarak tájékozódását. A megfigyelések konklúziója, hogy az élő szervezetek érzékelik és mérik az időt, s különbözőképpen reagálnak annak változásaira. Élettevékenységüket összehangolják a belső és külső ritmikus változásokkal. A biológiai ritmusokkal számos tudományág foglalkozik. A kronobiológia a periodikusan változó tényezõk élõlényekre, élõlény-csoportokra vagy akár ökoszisztémákra gyakorolt hatását - annak mechanizmusát és következményeit - vizsgáló tudomány.

A kronobiológia a görög „chronos” szóból származik, mely időt jelent. A tudományág képviselői állítják, hogy az ember pillanatról pillanatra változik. Szervezetünkben minden életfolyamat – a hormontermelődéstől kezdve a szívdobogáson keresztül a vérnyomás szabályozásáig – egy bizonyos belső ritmust követ, s ez független alkati adottságainktól. Hiszen ezek az endogén ritmusok idősebbek, mint maga az emberiség.

Franz Halberg, a kronobiológia atyja úgy vélekedik, hogy először fejlődött ki a belső ritmus, és ezt követően történt, hogy a homo sapiens a szervezetében keletkezett ritmust rákényszerítette környezetére. A fogalom azt a belső napi ritmus jelzi, mely minden egyes változás olyan biokémiai lenyomatát tükrözi, mely az élet kialakulásának több millió éves történetében előfordult. Azóta jár a biológiai óra, és minden alkalmazkodik hozzá. Ez alól az ember sem kivétel. Habár megtanultuk, hogyan világítsuk meg éjszakáinkat és hogyan sötétítsük el nappalainkat, szerveink még mindig azon ritmus szerint „alszanak és ébrednek”, melyet számukra a Nap és a csillagok ősidőktől fogva előírtak.

A kronobiológia egyik ága a ma már sokak által ismert és alkalmazott bioritmológia (bioritmus számítás).

A bioritmus az élő szervezet ciklikus változásait veszi figyelembe. Elkülönít 23, 28 és 33 napos ciklusokat. Elmélete szerint az ember életében megállapítható három alapvető ciklus, melyek meghatározzák munkaképességét, érzelmi és értelmi állapotát. Ezek a ciklusok a születés napjától indulnak 0 kezdőértékkel és 23, 28, valamint 33 napos periodikussággal ismétlődnek. Segítségükkel az élet bármely napjára kiszámolhatók az adott tulajdonságok állapotainak szintjei. Így például meghatározhatók aktív, eredményes feladatvégzésre és helyes döntések meghozatalára vagy kritikus, balesetveszélyes helyzetekre alkalmas napok. A fellendülés időszaka a pozitív, a hanyatlás és a tengelymetszés időszaka pedig a negatív állapot időszakának a mutatója.

A kronobiológia másik ága a pszichogenetika, mely az egyén születési napjára jellemző kozmikus hatásokkal foglalkozik, mely hatások a szülött egész életére kiható tipológiai jellemzőket mutatnak. 1981-92 között szovjet kutatók kidolgozták és meghatározták a pszichogenetika alapjait. Prof.dr.Artur Zsazskov és munkatársa dr.Tatjana Szmirnova dolgozta ki a természeti tipológia szabályrendszerét.

Mikor egy ember megszületik, különböző, a szüleitől öröklött tulajdonságokat hoz magával. Olyan tulajdonságokat, amik egész életére meghatározó jelleggel bírnak. Az újszülött azonban nem csak emberszüleitől kapja génjeit, hanem egy harmadik szülőjétől is. Ez a szülő a kozmoszban és annak részeként a Föld minden pontján állandóan meglévő, a kozmosz egységének a harmonikus hullámzását követő hatás. Létrehozója, a Föld energoinformációs mezőinek (EGREGOR) az állapota a születés pillanatában. Ez alapvető genetikai tulajdonságokat ad át, mely genetikai jellemzők egész életre tartósan befolyásolják a jellemet, a tulajdonságokat.

A pszichogenetika azon túl, hogy meghatározza az ember veleszületett jellemzőit, más értékes információkkal is szolgál: jelzi a csakrák állapotát és a velük kapcsolatos szervek működését. A hét csakrában jelenlévő egyéni energiaszint egész életünkre meghatározza természeti tipológiánkat: viselkedésünket, érzelmeinket, képességeinket és betegséghajlamainkat.

Tehát már a születés napjának az ismeretében megállapítható, hogy az adott ember milyen, az egész életére kiható, hozott tulajdonságokkal rendelkezik. Az élet folyamán jelentkező hatások, a nevelés, a tanulás és az élettapasztalatok ezekre az alapvető tulajdonságokra épülnek rá. A születéskor kapott tulajdonságokat gyökeresen megváltoztatni nem lehet, de módosítani, pozitív vagy negatív irányban, igen. A változtatás mértéke, legfeljebb 15%-os lehet a fizikai, 20%-os az érzelmi és 40%-os az intellektuális jellemzők területén.

A pszichogenetika három alapvető emberi jellemvonással foglalkozik. A születési dátumból számolható markerei az ember idegrendszerének fizikai, érzelmi és intellektuális kontúrjait adják. A természeti tipológia ezeken belül újabb két-két csoportot különít el: fékezés és élénkítés, érzelmek és érzések, valamint intuíció és logika.

A fizikai, érzelmi és intellektuális energiaszint a születési dátum (év, hó, nap) ismeretében számszerű formában kifejezhető. A számok mögötti tartalom, jobb és bal agyféltekére lebontva, pillanatok alatt megvilágítja mind a magunk, mind a környezetünkben élők viselkedését: temperamentumát, pszichés és mentális állapotát. Lehetőséget ad saját energiáink szerint harmonizálni életünket, azokat igény szerint erősíteni vagy gyengíteni.